Mikor a hódító, gyarmatosító Spanyolország hatalma hanyatlani kezd és a harácsolások után elkövetkezik a szegényedés, akkor emelkedik fel és lesz világraszóló példa a spanyol drámairodalom. Hajóhada még dönto csapást mér a törökök tengeri uralmára, de néhány évvel késobb az akkori világ legnagyobb tengeri ármádiája megsemmisül a felemelkedo angol hatalom magasabb technikájával szemben. De a dúsgazdag vagyonok urai sokáig nem veszik észre, hogy szegényednek. A harcias hidalgók (a köznemesek) és a harcos kedvu közemberek még mindig nem tudják, hogy nem ok az urai a tengereknek és a messzi szárazföldeknek. Költészetük színvonalasabb, mint valaha, a városokban és falvakban tömegek tódulnak a színházakba, ahol kifejlodik a világirodalom egyik leggazdagabb drámairodalma. És ha Lope de Vega fellépése elott is volt már színházi tapogatózás a saját és sajátos spanyol barokk dráma kialakítására, az igazi, az eredeti kezdeményezo mégiscsak o. És ha a nemzetközi értékelés szerint ennek a spanyol barokk drámának legnagyobb, legmuvészibb alkotómestere Calderón, annyi bizonyos, hogy Calderón se volna, illetve nem olyan volna, ha nincs elotte példának és mértéknek Lope de Vega.

Alighanem a világirodalom legtermékenyebb írója-költoje. Állítólag több mint kétezer drámát írt. Ezek mellett lírai és elbeszélo költeményei, prózai muvei, prédikációi (mivel mellékesen pap is volt), költoi levelei 21 lexikon alakú kötetet töltenek meg. Színpadi muveinek nagyobbik része elkallódott az évszázadok folyamán, de a fennmaradt és kötetekben kiadott drámáinak száma is meghaladja a kilencszázat.

Élete valószínutlen kalandregénynek hat. A fegyverforgató köznemesek világából származott. Volt nevezetesen bátor katona is. Két ütközet közt egymás után hol mulatságos, hol hosi drámákat írt. Közben felszenteltette magát papnak, így azután nem kellett feleségül vennie azt a megszámlálhatatlanul sok leányt, akit magába bolondított. Rengeteg törvénytelen gyermeke született. Tanácsos is volt váltogatnia lakhelyét. Három évig azonban prédikáló lelkipásztor volt, s prédikációi a vallásos irodalom remekei közé tartoznak. Közben ontotta az „auto sacramental"-nak nevezett vallási tárgyú színjátékokat. Amikor már számos színház igényelt tole színdarabot, maga is fel csapott színigazgatónak. És amikor az egyik ilyen vállalkozás nem bizonyult eléggé jövedelmezonek, egyszerre a kalózok sorába lépett, hamarosan kalózvezér lett és többek közt kifosztotta az Azori-szigeteket. Majd gazdagon szánta-bánta buneit, nem is lett soha súlyos következménye buneinek, vétkeinek, még halálos párbajainak sem. A párbajozás olyan szenvedélye volt, mint a szerelem, a csillogás társaságokban, a templomi szószékeken. Ha valami veszély fenyegette, papság, katonaság, akkor a királyi udvar kiállt mellette. Bunbánó verseit, akárcsak versben fogalmazott imádságait papi iskolákban is tanították. Szerelmes dalai pedig kézrol kézre jártak az ifjúság körében.

Rendkívül gyorsan írt, volt úgy, hogy egy nap alatt elkészített egy három felvonásos drámát. Egyfelvonásos játékot, amit entremes-nek (közjáték) mondtak spanyolul, olykor társaságban, evés-ivás, csevegés közben rögtönzött. Mindezt versekben, tökéletes, zengo formákban, hangzatos rímekkel. Ezek a közjátékok általában mulatságos vígjátékok, gyakran kifejezetten bohózatok voltak. — Voltak azonban komoly hangú, halhatatlan komoly hangú drámái, mint amilyen a „Sevilla csillaga" és talán legnagyszerubb muve, a „Fuente ovejuna" (magyar fordításban „A hos falu"). Ez ragyogó kiállás a nép igazáért az igazságtalan földesúrral szemben. Az a kituno megoldás ennek a munek a témájában, hogy az igazságos király felismeri a nép igazát, s noha itt megöltek egy nagyurat, ezt az egész falu magára vállalja. És a király bölcsen tudomásul veszi, hogy az áldozat volt a bunös.

Az ilyen fontos, nagyon komoly témákat nem siette el, úgy mesélik, hogy ezeknek a kidolgozása három napig is eltartott nála.

A világi tárgyú, komoly hangú muveknek két fo témája a királyság intézményének és magának a királynak dicsoítése. A XVI. században Európa-szerte kibontakozó abszolutizmusnak Lope de Vega volt a leghatásosabb hitvallója. Ez egybevágott vallási tárgyú „auto sacramental"-jainak a szellemével. — A másik problémaköre a „becsület". Abban a spanyol életben — nemcsak a nemesség körében — a becsület orzése volt a legfobb, legkötelezobb férfiúi erény. A spanyol drámák jó részének — nemcsak Vega drámáinak — leggyakoribb erkölcsi kérdése a becsület és a becsület megorzése.

Ez a barokk királyhuség és az olykor mániákusnak ható becsületorzés a maga korában természetesen tette „A hos falu" költojét életében a legnépszerubb drámaíróvá. De ami érdekesebb, múlhatott az ido, eltunhetett az abszolutizmus barokk szelleme, Vega mindig sikeres, népszeru, néha egyenesen divatos maradt. A XIX. században az osztrák klasszicista Grillparzer ot tartotta múlhatatlan költoi-drámaírói példaképének: „A toledói zsidóno" címu nagyon szép színjátéka Vega azonos címu drámájának az újrafeldolgozása. És Grillparzer a polgárosodó és polgárosodott Európában közkedveltté tette a kalandos életu nagy színházi gyönyörködtetot.