Ha születési dátuma bizonytalan is, annyi bizonyos, hogy igen-igen öreg ember volt, amikor meghalt. De hosszú életének számos adata is eléggé bizonytalan. Alighanem o a több ezer éves perzsa irodalom legismertebb lírai költoje, de körülbelül se tudjuk, hány „rubáí"-t írt életében, és az ismertek közül melyiket írta valóban o, és melyek az utánzatok vagy egyenest hamisítások. Hiszen még a mi századunkban is írnak az o neve alatt, vagy fordítanak állítólag tole származó ilyen négysoros kis vallomásokat a bor és a szerelem magasztos voltáról. Sot akadtak már mohamedán szerzok, akik úgy vélték, hogy a mámornak ez a világhíres költoje nem is a léha, esetleg éppen parázna gyönyöruség dalnoka volt, hanem misztikus költo, aki az Allah iránt érzett, átélt elragadtatás jelképének tartja a részegséget is, a szerelem testi gyönyörét is. Énekelheto négysorosai valóban énekelve éltek és élnek a nép ajkán.

Eloször csak 300 évvel a halála után gyujtötték össze oket. Ennek a gyujteménynek kézirata 1461-bol való és összesen 158 verset tartalmaz. Azóta is tovább gyujtik és tovább hamisítják —, s így a legutóbbi kiadásaiban már 1000-nél több rubáí olvasható. Hogy ezek közül melyik valódi, ezt a fordítói sem tudják. És ahány fordító, annyiféle az önkényes módosítás, ki-ki a saját ízlése és saját elképzelése szerint értelmezi a perzsa egzotikumot. A jobbik esetben ez pontatlanságot, rosszabb esetben nemegyszer ellentétes értelmu, tudatos átformálást eredményezett. Omar Khajjámról, a nagy perzsa költorol évszázadokon át kevesen tudtak iráni otthonában, s úgyszólván semmit sem tudtak Európában. Másfél évszázaddal ezelott, pontosan 1859-ben egyszerre világhíres lett, elfoglalta helyét az évezredek legnagyobb lírikusai közt. Ebben az évben jelent meg ugyanis Angliában Edward Fitz Gerald angol költo fordítása néhány száz rubáíról. Fitz Gerald sok nyelvet tudott, még többrol fordított. A barokk spanyol Calderónnak és az ógörög Aiszkhülosznak ugyanolyan nevezetes angol tolmácsa volt, mint jó néhány francia, német, olasz költonek. Miért ne tudott volna óperzsául is'? O ugyan azt állította, hogy tud, de ez a híres mufordító sok mindent állított, amirol hamarosan kiderült, hogy semmi köze a valósághoz. Hanem aki ezeket a most már angolul olvasható szövegeket Európa többi nyelvére fordította, az Fitz Gerald szövegét fordította vagy hamisította tovább. Magyarul már a múlt század hetvenes éveiben Erodi-Harrach Béla fordított néhány Omar Khajjám nevéhez fuzodo rubáít, majd a mi századunkban Radó Antal, Hegyi Emánuel, Weöres Sándor, Képes Géza is hozzájárult néhány négysorossal a nagy perzsa hazai népszerusítéséhez. De azt a teljes gyujteményt, amelyet Fitz Gerald adott az olvasóknak, Szabó Lorinc fordította magyarra. Úgy fordította az angol fordításokat, ahogy az angol fordító az állítólag eredeti perzsát. Fitz Geraldról bebizonyították, hogy nem csak igen szabadon tolmácsol, de azt is, hogy jó néhány „fordításnak" nincs is perzsa eredetije, o maga is írt nem egy olyan rubáít, amelyeket — szerinte — Omar Khajjám is megírhatott volna. A mi Szabó Lorincünk ugyanezzel a módszerrel fordította tovább angolból magyarra az eredetiben is bizonytalan hitelességu szöveget. Mégis: nekünk is van már Omar Khajjámunk.

Mindebbol az a legkülönösebb, hogy míg minden egyes Omar Khajjám-vers az eredeti perzsában is kétes hitelességu, egyéb muvei már életében is tudományos szenzációnak számítottak. Ezt a nagyon nagy lírai költot ugyanis a maga korában és még nagyon sokáig tudósként tartották számon, de még csak nem is gondoltak arra, hogy költo, a szerelem és a bor adta mámor énekese.

Az egykori források szerint a kor legnagyobb matematikusa volt. „Algebra" címu könyve mindmáig alapja annak az algebra nevu tantárgynak, amelyet ma is tanítanak napkelet és napnyugat középiskoláiban. Olykor azonban filozófiát és filozófiatörténetet tanított különbözo perzsa és arab egyetemeken. Máskor a természettudományok felé fordult a figyelme. A csillagászatban ugyanolyan otthonos volt, mint a növénytanban. Váltogathatták egymást Perzsiában a királyok, Arábiában a különbözo emírek vagy szultánok, sot a magasságok magasságán a kalifák, a nagy tudós kedvelt volt a legmagasabb körökben is. De hogy a szerelemrol és a borivásról verseket is ír, ezt legföljebb azok a jó barátai tudták, akik titokban képesek voltak bort is inni, holott Mohamed tiltotta a szeszes italok élvezetét.

A barátok azonban nemcsak kedvelték ezeket a rövid verseket, hanem zenét is találtak hozzájuk. Tolük terjedt el nemcsak a városi mulatozók köreiben, hanem a sátorfalvak tevehajcsárai között is, akiktol megtanulták a tevékeny utazó kalmárok, tolük pedig az énekelgeto asszonyok és leányok. Amikor jó 300 évvel késobb eloször gyujtötték össze azokat a verseket, amelyeket a híres matematikusnak tulajdonítottak, bizonyára nem tudtak különbséget tenni a valóban tole származók és a népdalok között. Hiszen a négysoros rubáí eredetileg népdalforma volt. Az pedig fel se tunt, hogy ezek nemcsak földi gyönyöruségekrol szólnak, hanem komor gondolatokról is. A halál, a szenvedés, a méltatlanságok elleni felháborodás is helyet kapott ebben a költészetben, mely még nagyon sokáig valóban a nép költészete volt. Azt azonban sohase lehetett megállapítani, hogy az évezred folyamán ezernél is többre szaporodott rubáík közül igazából melyik a hiteles Omar Khajjám-vers. és melyek utánzatok vagy egyenest hamisítványok. Az is lehetséges, hogy igen sok nem is készült Omar Khajjám-költeménynek, de az o stílusa, szóhasználata oly mértékben hatott nemcsak a perzsa, hanem az arab, pakisztáni, kaukázusi költokre is, hogy idovel e költok versei besorolódtak a folyton gyarapodó életmube. Itt éppen fordítva történt, mint Homérosz esetében. Az „Iliász" és az „Odüsszeia" a legkorábbi két hiteles görög eposz, az azonban kétséges, hogy maga Homérosz egyáltalán élt-e. Az viszont kétségtelen, hogy Omár Khajjám valóban élt, de sok rubáíról nem tudjuk, hogy vajon az o muve-e. Itt Európában és az európai kultúra más tájain általában azokat tekintik valódiaknak, amelyeket Fitz Gerald kiválogatott és angolra fordított. Ezek pedig külön-külön se hitelesen a nagy költotol származnak, de az egészen bizonyos, hogy a fordító ízlése és tetszése szerint alaposan módosította a kis versek értelmét. Vagyis jól ismerjük a költo életét, tudományos munkásságát, de alig-alig tudunk valamit is a költészetérol. — Hiszen arról is vitatkoznak, hogy amit írt, azt szó szerint kell-e értelmezni vagy a „szúfita" szekta misztikus filozófiája alapján. De hát aki ennyit írt a csókok és a szeszes italok mámoráról, arról nehéz elhinni, hogy ismeretlen volt számára a minden idoben idoszeru lángolás a maga testi valóságában.